Punk Fashion 1990s: 90s punk stílus a Riot Grrrltől a skate-punkig

Seattle, 1991 ősze. Az MTV folyamatos rotációban játssza a videót, amelyen egy telegraffitizett tornaterem, fekete ruhás, unott pomponlányok és egy szőke énekes látható kirojtosodott kardigánban. Három hónappal később a hozzá tartozó album a listák élén áll, és a nyolcvanas évek szegecses egyenruhája egyik napról a másikra öregnek tűnik. Ami 1977-ben londoni pinceklubokban kezdődött, második életet kap: hangosabban, szélesebben, dühösebben, és először kapható a bevásárlóközpontban.

A Punk Fashion 1990s azt az évtizedet jelöli, amelyben a punk szilúettet váltott: el a hetvenes évek szűk szárától, a baggy farmer, a zenekaros póló, a flanel és a skate-hardware felé. Négy irányzat határozza meg a 90s Punk Style-t: Riot Grrrl, skate- és pop-punk, Street Punk és a Grunge-crossover. A mozgalom alapjai a nagy Punk Fashion Guide-ban olvashatók. Itt arról az évtizedről van szó, amelyben a punk elérte a mainstreamet, és mégis kényelmetlen maradt.

A hetvenes évek feltalálták a punkot, a nyolcvanasok egyenruhát csináltak belőle: bőrdzseki, szűk szakadt farmer, irokéz, kész. A kilencvenesek pontosan ezt az egyenruhát bontják le. A punkot ebben az évtizedben nem egy szcéna hordja, hanem négy, és mindegyik máshogy öltözik. Olympiában Riot Grrrl zenekarok jelszavakat varrnak babydoll ruhákra. Kaliforniában a skaterek a szűk farmert baggy szabásra cserélik, mert szűk nadrágban nehéz olliezni. Seattle-ben a Grunge-crossover punk-tartást kever secondhand flanellel. Berlintől Bostonig pedig a Street Punk tartja életben a klasszikus szegecses vonalat, csak nyersebben és viseltesebben, mint valaha.

A második törés kereskedelmi természetű. 1991-ben a punk a grunge kerülőútján eléri a listákat, 1994-ben követik a kaliforniai pop-punk albumok, amelyek milliós számban kelnek el. A look először nem csak a szcénaboltban függ, hanem minden plázában. Ez teremti meg azt a feszültséget, amely a 90s Punk Style-t ma is érdekessé teszi: minden irányzatnak döntenie kellett, mennyi mainstreamet tűr el, és ez a döntés mindig ruhakérdés is volt.

Aki érteni akarja a lookot, annak nem alkatrészlistára van szüksége, hanem térképre. A mögötte álló számok megmutatják, milyen gyorsan borult fel az évtized.

A négy irányzat egy tartást oszt meg, de szinte egyetlen ruhadarabot sem. Aki összekeveri őket, olyan darabokat kombinál, amelyeket történetileg soha nem hordtak együtt, és pontosan erről ismerhető fel az utánépített look. Röviden: a Riot Grrrl az édes és a kemény kontrasztjával dolgozik. A skate- és pop-punk volumennel és funkcióval dolgozik. A Street Punk patinával és hardware-rel dolgozik. A Grunge-crossover mellékességgel dolgozik. Mindegyik logika önmagában teljes szettrendszerként működik, és mindegyiknek saját cipője, saját nadrágja és saját viszonya van a színhez.

Az első irányzat pontosabb pillantást érdemel, mert ezt értik félre a leggyakrabban. A Riot Grrrl nem olyan esztétika volt, amely véletlenül lett politikai, hanem politika, amely épített magának egy esztétikát, mégpedig pontosan kiszámítottat.

Olyan zenekarok, mint a Bikini Kill és a Bratmobile, lányos ruhákat, hajcsatokat és glittert hordtak, kombinálva bakancsokkal és szövegekkel, amelyeket senki nem várt egy lányos ruhától. A look csapdaként működött: aki alábecsülte a hordozóját, duplán kapta meg az üzenetet. A gardróbra lefordítva ez a kontrasztelvet jelenti. Egy lágy darab, egy kemény darab, soha mindkettő ugyanabból a világból. Babydoll hosszú ujjú zenekaros póló fölött, tartan szoknya megkarcolt bakancshoz, felfutott harisnya tudatos döntésként, nem balesetként. Aki a Riot Grrrl hatását ma hordja, annak nem kell ruha: egy graphic layer egy rövid póló alá, hozzá egy kemény cipő, és a logika áll.

A zenekaros póló minden 90s punk gardrób központja, de az évtized máshogy hordja, mint a nyolcvanasok. Nem testhez simulva és a farmerbe tűrve, hanem legalább egy számmal nagyobban, a nadrág fölött, gyakran egy hosszú ujjú fölött. Ez a dupla layer rövid ujjú pólóból hosszú ujjú fölött talán az évtized legegyértelműbb vizuális jele, a skate-videóktól a koncertfotókig. Hozzájön a flanel, nyitva és összegyűrve hordva, harmadik rétegként vagy a csípőre kötve. A mesh és a hálós anyag a klubsarokból a hétköznapba vándorol, többnyire alsó rétegként felvágott pólók alatt. A színlogika szűk marad: fekete, fehér, kimosott szürke, hozzá tartan-vörös akcentusként. A grafikák nyersek, kontrasztosak, és újonnan is viseltesnek tűnnek.

Mindkét darab a kilencvenes logikát követi: nyers grafika, sok volumen, patina már a gyárból. Egy hosszú ujjú alá, és a dupla layer áll.

A grunge az a pont, ahol a punk a kilencvenes években a leglátványosabb lett, és egyszerre a legmesszebb került a régi egyenruhától. Egy kilencvenes évekbeli grunge-szett olyan darabokból áll, amelyek egyedül teljesen feltűnésmentesek: kimosott farmer valódi szakadásokkal, kinyúlt zenekaros póló, flanelingek, egy kardigán, amely úgy fest, mintha egy nagypapa selejtezte volna ki. A punk-DNS nem a darabokban van, hanem a mögöttük álló elvben: nulla ráfordítást mutatni, megtagadni a perfekciót, a secondhandet a vadonatújnak elébe helyezni. Kurt Cobain ruhákat és pizsamanadrágot hordott a színpadon, nem statement-divatként, hanem a rocksztár-egyenruha megtagadásaként. Pontosan ez a mellékesség különíti el a Grunge Punk 90s-t ugyanazon évek Street Punkjától: ahol az egyik éveken át építi a dzsekijét, a másik azt veszi fel, ami a kupac tetején van, és ugyanolyan komolyan gondolja.

A videó megmutatja, miért működik a look ma is: a darabok kényelmesek, a szilúett nyugodt, és semmi nem tűnik megfeszítettnek. Aki mélyebbre akar menni a grunge és a fesztiválgardrób kapcsolatában, a folytatást a megfelelő cikkben találja.

A grunge-hullámmal párhuzamosan a nyugati parton olyan irányzat jön létre, amely optikailag a teljes ellenprogramot futja: több szín, több volumen, több tempó. Ez fogja dominálni a kilencvenes évek végének punk-lookját, és ezért saját színpadot kap.

A skate-punk és a pop-punk azok az irányzatok, amelyek 1994-ben a nagy kaliforniai albumokkal szélesednek ki. A look közvetlenül a funkcióból jön: baggy farmer és bő short, mert a szűk nadrág zavar a boardon. Skate-cipő vastag talppal, mert túlélik a bukásokat. Kapucnis pulóverek és graphic tee-k oversize-ban, mert mozgásteret adnak, és jól állnak a rámpán. Hozzájön a wallet chain, talán az évtized legtöbbet kopírozott kiegészítője, amely abból a praktikus problémából született, hogy a pénztárcák skateolás közben kiesnek a zsebből. A pop-punk átveszi ezt az alapot, és felcsavarja a színeket: kockás short, festett haj, Dickies munkásnadrág. Ez a legkönnyebben hozzáférhető 90s punk look, és egyszerre az, amelyet maga a szcéna a legkeményebben tárgyalt, mert a legjobban fogyott.

Egyetlen termékkategória sem mutatja tisztábban az évtizedváltást, mint a nadrág. A hetvenes és nyolcvanas évek szűk szárat hordtak, szívesen szakadtan, szívesen szíjakkal. A kilencvenesek felcsavarják a volumet: baggy farmer egyenes, bő szárral, munkásnadrág mély ülepponttal, levágott farmershort, amely jóval a térd alá esik. A szakadások maradnak, de a szűk térdről a bő felületre vándorolnak, ahol járás közben felnyílnak. A tartan hídként él túl a régi iskolához: nadrágként a Street Punkoknál, szoknyaként a Riot Grrrlnél, flanelként a csípőn mindenki másnál. Aki ma 90s punk nadrágot keres, három dologra figyel: egyenes vagy bő szár, látható patina mosás vagy destroyed részletek formájában, és hardware, mint szegecsek vagy díszcipzárak, amelyek elválasztják a darabot a hétköznapi baggy streetwear-től.

A wide-leg farmer viszi a skate-volument, a Studded Jorts a szegecses tradíciót fordítja át a kilencvenes szabásba. Mindkettő működik a négy irányzat-look bármelyikével.

Miközben a grunge és a pop-punk eléri a listákat, a Street Punk tartja a klasszikus vonalat, mégpedig elvből. Az olyan zenekarok körüli szcéna, mint a Rancid vagy a The Casualties, a kilencvenes években azt hordja, ami 1982-ben működött, csak következetesebben: bőrdzsekiket, amelyeket éveken át szegecsekkel, patchekkel és jelszavakkal építenek fel. Szűk, szétrombolt farmer a baggy-trend tudatos elutasításaként. Nehéz bakancs, hózentróger, zenekaros patchek minden szabad felületen. Az irokéz ebben az évtizedben magasabb, színesebb és munkaigényesebb lesz, mint valaha, látható hitvallásként egy olyan időben, amelyben a punk hirtelen a plázában is ott függ. A Street Punk a legtisztább szabályokkal rendelkező irányzat, és pontosan ezért a legnehezebben kopírozható: a dzsekit meg lehet vásárolni, a rajta lévő tíz év patináját nem.

• A dzseki mint archívum: a szegecsek, patchek és jelszavak éveken át gyűlnek. Készen megvásárolni egy dzsekit a saját történet elárulásának számít.
• A szűk szár mint statement: a szűk, szétrombolt farmer látványosan elhatárolja a szcénát az évtized baggy mainstreamjétől.
• Bakancs funkcióval: nehéz munkásbakancs, fentig befűzve, pogóra és macskakőre építve.
• Hardware ékszer helyett: a láncok, biztosítótűk és szegecses övek szerszámok, nem dekoráció.
• A haj mint zászló: irokéz vagy borotvált fej, a kilencvenes években színesebben és magasabban, mint bármelyik korábbi évtizedben.

A kemény vonal szolgáltatja ma is azt a képet, amely a legtöbb ember előtt megjelenik, ha a punk szót hallja. Közben a kilencvenes években számszerűen a négy irányzat közül a legkisebb volt, csak a leghangosabb az utcaképben.

A kilencvenesek a punk-kiegészítőt a tűről a láncra tolják. A wallet chain az évtized minden második nadrágján ott függ, minden irányzaton keresztül. Hozzájönnek a golyóláncból készült nyakláncok vagy az ipari medálosak, a szegecses övek, amelyek az oversize póló alól villannak elő, és a kulcstartók, amelyek a nadrágzsebből lógnak. A patchek és kitűzők a szcéna valutája maradnak: zenekari logók, politikai jelszavak, saját készítésű felvasalók. Új a hozzáállás. Ahol a nyolcvanasok kirakatba tették a kiegészítőt, a kilencvenes generáció mellékesebben hordja, félig rétegek alá rejtve, részletként a második pillantásnak. Ez a mellékesség az oka annak, hogy a kilencvenes kiegészítők ma olyan jól működnek hétköznapi szettekben: soha nem kosztümnek szánták őket, hanem használati tárgyaknak tartással.

Keychain a nadrágon, lánc a nyakon: két darab, amely minden alapszettnek megadja a kilencvenes hardware-t, anélkül hogy egyetlen további statement szükséges lenne. Aki onnan akar továbbépíteni, itt találja rendezve a megfelelő kategóriákat.

Az őszinte válasz: lehetőleg minél kevesebbet, és ha igen, akkor funkcionális okokból. A Dr. Martens volt a nagy konstans, minden irányzaton át, mert a bakancsok évtizedekig tartanak, és minden karcolással jobban festenek. A Converse és a Vans megosztotta a sneaker-kérdést: Chucks a grunge-nál és a Riot Grrrlnél, Vans és más skate-márkák mindenben, ami a boardon állt. A Dickies és a Ben Davis munkásnadrágot szállított, amelyet eredetileg kézműveseknek szántak, és pontosan ezért működött: olcsó, robusztus, bőre szabott. Hozzájöttek a Levi'sek a secondhandből, többnyire idősebbek, mint a hordozóik.

A gardrób többi része a kilencvenes években tudatosan márkátlan volt: zenekaros pólók a koncertről, flanel a bolhapiacról, dzsekik az előző tulajdonostól. Vivienne Westwood, aki a hetvenes punkot részben felöltöztette, a kilencvenesekben egyszerre kifutótéma és szcénareferencia volt, de a szcénából szinte senki nem hordta valóban. Az évtized márkalogikája így szólt: funkciót vásárolni, a jelentést magad írni rá. Aki ezt elsajátítja, azt is érti, miért kullog egy hibátlan új darab a 90s punk kontextusban mindig egy lépéssel hátrébb.

Marad a kérdés, hogyan alkalmazható ez a márka- és darablogika ma anélkül, hogy sétáló évtizedposzternek tűnnél. Erre van egy egyszerű szabály.

A szabály: egy évtized-statement szettenként, a többi időtlen marad. Aki baggy farmert dupla layerrel, wallet chaint, flanelt és festett hajat hord egyszerre, kosztümöt épít. Aki egyetlen ilyen döntést hoz, és a gardrób többi részét modernen tartja, lookot hord. Konkrétan ez azt jelenti: a bő farmer destroyed részletekkel működik egy egyszerű fekete pólóval és clean sneakerrel. A dupla layerbe tett zenekaros póló működik egy hétköznapi fekete nadrággal. A nadrágon lévő lánc működik egy teljesen letisztult all-black szetthez. A modern sötét streetwear és a 90s punk építőkészlet ugyanazt az alapszínt osztja, ezért a világok szinte veszteség nélkül keverhetők. Csak az irány fontos: a kilencvenes darab a szett vendége, nem a házigazdája. Akkor a look idézetként olvasódik, nem utánépítésként.

Aki egyszer megértette az elvet, visszafelé is alkalmazhatja az évtizedeken át. Ugyanennek a gyakorlatnak a hetvenes verziója a szomszédos cikkben áll, beleértve azt a kérdést, miért lett valaha divat a biztosítótű.

A bőrdzseki a kilencvenes években a szcéna örökségdarabja marad, de konkurenciát kap. A denimdzseki veszi át, gyakran cropped vagy oversize, szívesen acid mosással, amely úgy fest, mint tíz nyár a fesztiválon. A tréningdzsekik oldalcsíkkal a sportüzletből a szcénába vándorolnak, előjelként mindarra, amit később streetwear-nek hívnak. A valódi kilencvenes trükk azonban a layeringben van: dzseki a kapucnis fölött a dupla layer póló fölött, mindegyik egy számmal nagyobb, úgy hogy minden réteg kikandikál a következő alól. Ez a rétegelv teremti meg azt a masszív szilúettet, amely a 90s Punk Style-t elválasztja a szűk hetvenes vonaltól, és egyszerre a look legpraktikusabb része: minden réteg egyedül is működik.

A legtöbb elbukott kilencvenes look nem a darabokon bukik el, hanem a keverésen. Aki ismeri az irányzatokat, azonnal felismeri a hibákat. Ez az öt leggyakoribb, kárérték szerint rendezve.

Aki bizonytalan abban, merre hajlik a saját gardróbja, a lágy és a kemény grunge-vonal közti különbségnél kezd. Az összehasonlítás gyorsabban tisztázza az alapkérdést, mint bármilyen alkatrészlista.

A kilencvenes évtizedről leggyakrabban feltett kérdések, kompakt válaszokkal. A mozgalom egészére vonatkozó alapkérdésekhez a nagy guide marad a jobb cím.

Ezzel az évtized fel van mérve: négy irányzat, egy új szilúett és egy márkalogika, amely ma is hat. Ami ebből megmarad, három mondatban összefoglalható.